Alapértelmezett színséma

energetikai veszteségfeltárás



Közvetlen kapcsolat: Magyarország 2004. május 1-től az Európai Unió tagja, így immár kötelező alapon az épületeknek 2006, január 4-től - az addig hatályba lépő jogi keretek között - energia audittal alátámasztott energiafogyasztás-tanúsítvánnyal ("energia passzussal") kell rendelkezniük, továbbá építéskor, eladáskor vagy bérbeadáskor ezt be is kell tudni mutatni. A tanúsítvány érvényességi ideje maximum 10 év. A tanúsítványoknak bizonyítaniuk kell, hogy az adott épület megfelel a vonatkozó 2002/91 EC "Épületek Energiafogyasztása" c. direktívának.

Hazánk üzemeinek, szolgáltató létesítményeinek, intézményeinek, lakásainak fajlagos energiafelhasználása, energiaintenzitása jóval meghaladja a fejlettebb országokét az Európai Unióban és Észak-Amerikában. Ezen hátrány ledolgozását országos és EU-programok anyagilag is támogatják, de az egyre emelkedő energiaárak ez az érdeke minden egyes energiafogyasztónak és nemzetgazdaságunknak is.


Energetikai felülvizsgálat - energia audit

Az intézmények számára szükségessé vált, hogy alapos felméréseket végezzenek, illetve végeztessenek el, melyek tiszta képet adnak az energiafelhasználás mértékéről, céljairól, indokoltságáról, költségeiről és jellemzőiről, valamint meghatározzák a fogyasztás és a költségek csökkentésének módjait. E fentiek eredményeinek birtokában lehet hozzákezdeni a megfelelő gazdálkodási rendszer kialakításához, valamint a fontos energetikai adatok és információk rendszeres gyűjtéséhez. Ugyanezek szükségesek ahhoz is, hogy a pályázati és más kedvezményes források kihasználásához elengedhetetlen beruházási programokat, terveket is elkészítsék.

Az ilyen felméréseket nevezzük energetikai felülvizsgálatnak, energia auditnak, energetikai átvilágításnak vagy veszteségfeltárásnak.


Az energiaátvilágítás célja
Önkormányzati és lakóépületek energia-megtakarítási lehetőségei

Kis költséggel megtakarítható: 20% Nagy költséggel megtakarítható: 65%
Az energiafelhasználás felmérésének / nyomon követésének módszerei

A jól működő energiagazdálkodási rendszertől elvárható, hogy: Az energetikai adatokat rendszeresen és megfelelő gyakorisággal kell gyűjteni. A gyakorlatban a heti adatgyűjtés tekinthető optimálisnak, továbbá fontos, hogy a fogyasztási adatok mért adatok legyenek. (Tehát korántsem elegendőek a szolgáltatói számlák vagy közüzemi szerződések, mivel szinte minden szolgáltató áttért az évi egyszeri, vagy jobb esetben 2-4 alkalommal történő mérőleolvasásra, és az előlegszámlákon alapuló számlázási rendszerre.)

Nem elegendő azonban pusztán az energiafogyasztás adatait összegyűjteni. A kiértékeléshez, valamint a reális célok kijelöléséhez az is szükséges, hogy az energiafogyasztást leginkább befolyásoló tényezőket is hasonló rendszerességgel figyeljük. A legfontosabb tényezők: A fentieken túl azonban van az energetikai adatoknak egy olyan, a korrekt energiagazdálkodáshoz szintén nélkülözhetetlen csoportja is, melyeket csak egyszer kell felmérni. Ide tartoznak az egyes épületek főbb jellemzői (pl. fűtött térfogat, megvilágított alapterület, lehűlő felületek, stb.), az alkalmazott tarifák és a mérők adatai.

A mért energetikai, fogyasztási adatok kiértékelésének egyik legszokásosabb módja a különféle szempontok szerinti csoportosítások, bontások készítése. Ennek segítségével könnyen azonosíthatóak az energiagazdálkodás súlyponti területei.

Bármilyen hasznos, sőt, nélkülözhetetlen is a megfelelő adat-nyilvántartási és –feldolgozási rendszer, önmagában nem elegendő a pozitív eredmények eléréséhez, ugyanis csak azt tudja kimutatni, hogy hol nyílik lehetőség a javításra, illetve hol lépett fel valamilyen hiba. Azt, hogy a fogyasztás és a költségek csökkentését hogyan érhetjük el, csak helyszíni vizsgálattal, audittal állapíthatjuk meg.


Energetikai felülvizsgálatok

Az energetikai felülvizsgálat célja a döntés-előkészítés, ezért mélysége is ennek megfelelő. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a műszaki megoldásokat csak elvi szinten, részletes felmérések elvégzése nélkül dolgozzák ki. Hasonlóképpen a beruházási adatok sem a részletes költségvetési kiírás és a beszállítói ajánlatok adatain, hanem más, hasonló projektek inflációval és egyéb tényezőkkel korrigált számértékein, illetve a rájuk jellemző fajlagos költségeken alapulnak. Mindez azonban nem jelent problémát, mivel megfelelő szakértelem és tapasztalat birtokában kielégítő pontosságú információ áll rendelkezésre a döntések előkészítéséhez.

Különösen a nagyobb, bonyolultabb beruházásokkal járó javaslatok esetében a felülvizsgálat nem helyettesíti az előzetes tervet, a megvalósíthatósági tanulmányt és a részletes anyagkiírást. Természetesen külön kérésre az átvilágítás részeként az egyes javaslatok részletes kiírása, teljes költségvetés készítése és ajánlatok bekérése is megoldható.

Az intézmények energetikai veszteségfeltárása a következő szakterületekre terjed ki: A sikeres energetikai felülvizsgálat legfontosabb eleme, mint már említettük, az adatszolgáltatás biztosítása. A szükséges adatokat célszerű a vizsgálat megkezdése, sőt, még a szerződéskötés megkezdése előtt összegyűjteni, így a szerződés annak ismeretében köthető meg, hogy milyen információ áll rendelkezésre a munka elvégzéséhez. A szükséges adatok:
A vizsgálat tartalma – energiaátvilágítás jelentés

A vizsgálatok eredményeit rendszerint írásos jelentésben foglalják össze intézményenként, illetve a több intézményt érintő, programszerű vizsgálatok esetében egy végső jelentés is készül, amely az egész intézményrendszer összefoglaló adatait tartalmazza.

Egy tipikus energetikai felülvizsgálat tartalma:
1. A jelenlegi helyzet bemutatása.
2. Energiamérleg, elfogadható fogyasztások és költségek meghatározása.
3. Az energiafogyasztás minősítése.
4. A beavatkozási lehetőségek vizsgálata. Általános esetben jó, ha az energetikai felülvizsgálat legalább a következő, tipikusnak tekinthető lehetőségek vizsgálatára kitér:
  Az egyes beavatkozások vizsgálatának eredményeit sokféle célra használhatjuk fel, hasznos tehát, ha a vizsgálatot a beavatkozások várható gazdaságossági mutatóira való tekintet nélkül elvégeztetjük, amennyiben azok fizikailag megjavíthatóak.